A kecskeméti dal napja

"Van viszont egy szegmens, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az embernek, ha körülnézett, néha az volt az érzése, hogy egy nagyobb szabású kerti partyban vesz részt. Egyszerre háromszáz embernél többet soha nem láttam. Az egész országban – ahogy azt Nikola Parov, a Herczku Ágnessel és Bíró Eszterrel is fellépő kiváló zenész is epésen megjegyezte – egyedül Kecskeméten volt belépő az eseményre." - írta a KDG a Magyar Dal Napja kecskeméti eseményeiről.

Fotó: Szabó Ádám

„Sikeresnek értékelik a magyar dal napját a múlt vasárnapi esemény szervezői. Országszerte 22 helyszínen mintegy harmincötezren követték a koncerteket, vagyis átlagosan 1500-an ácsorogtak egy-egy színpad előtt, kétharmaduk a fővárosban."

"Az a legfontosabb, hogy megpróbáltuk. Nem volt valamiféle kitűzött cél, sem létszámban, sem bevételben. Egy önszerveződő dalünnepet terveztünk és összejött. Központi irányítás helyett koordinálni próbáltunk és mindenkinek segíteni a szervezésben. A magyar dal napja egy sor dologban olyan lett, mint amilyennek megálmodtam, és a média is várakozáson felül mellettünk állt" - nyilatkozta Presser Gábor, a rendezvény megálmodója.

"Vidéken jóval csekélyebb volt az érdeklődés a magyar dal napja iránt. A leglátogatottabb vidéki helyszín Győr volt, ahol a magyar népdalokat 5000-6000 ember hallgatta vasárnap a színpadnál. A vártnál jóval kevesebben voltak Kecskeméten a világzenei színpadnál, Miskolcon a Szerzők rockszínpadánál, a várpalotai Thury-várnál és a komáromi erődnél. A színházi dal programok viszont Zalaegerszegen és Békéscsabán is nagy sikerrel mentek.
A magyar dal napját vasárnap másodszor rendezték meg; az első alkalom a tavalyi Sziget fesztivál "mínusz egyedik" napján volt. A szervezők szándéka szerint a magyar dal napját ezentúl minden év szeptemberének második vasárnapján tartják meg.” Részletek az Index-es és MTI-s hírekből, a 2009. szeptember 13-i Magyar Dal Napja kapcsán.

Mi is történt valójában Kecskeméten?

A Kerekes Band (az egyik fellépő együttes) így emlékezett vissza: "Vasárnap délután 5 körül érkeztünk meg Kecskemétre. A szervezők már korábban azt akarták, hogy legyünk ott délelőtt 10 és 11 között. Korábbi, más jellegű rendezvényekből adódó tapasztalataink alapján ebből nem kértünk: egyszer volt olyan, hogy már reggel (!) 7 körül a helyszínen voltunk, hogy aztán csak délután 2 körül kerüljünk színpadra. Akkor is csak gyors beállás volt, tehát az egész napunk el lett baltázva… Na ezt nem akartuk, de a többi fellépő se.
Előttünk két formáció lépett fel egy-egy félórás programmal, beállásra szűk 15 perc maradt mindenkinek. Balogh Kálmánék után következett Szalóki Ági műsora, majd pedig a miénk. Balogh Kálmán így kezdte:
- A magyar dal napján következzen egy cigány lakodalmas!
Azt hiszem ez megadta a kellő komolyságot az ünnepi hangulatnak. Igazából nem tudok sokminden érdekeset írni egyik fellépésről sem, hiszen egyrészt alig volt nézőközönség, nemhogy táncolók, másrészt harminc perc alatt gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tud adni egy együttes sem. Vagy lehet, hogy én látom rosszul… Személy szerint az volt a bajom, hogy a beállás alatt derült ki, hogy egy vezetékem elszakadt, emiatt vezetékeltünk egy hangosítóval, emiatt az időcsúszás miatt nem tudtam rendesen behangolni, emiatt pedig a jól ismert szorongás lett rajtam úrrá.
Aztán meg az is komikus volt, hogy miközben a színpadon játszottunk, közben a hangorkánban vettek fel riportokat híres előadókkal. Egy ilyen felvétel közben, egy számunk végén meg is döbbentem, hogy egy hangosító odalép hozzám, majd látva, hogy nem értem mit kérdez megvárva a szám végét lemondóan Zsomborhoz lépett:
- Nem lehetne egy kicsit lassúbb, halkabb számokat játszani, a felvételek miatt? – mire Zsombor egyszerű választ adott:
- Lehetetlen.
Erre emberünk vállvonogatva elvonult…
Valahogy olyan erőltetettnek tűnt ez az egész „magyar dal napja megmozdulás”, így a komikus részek sokkal erőteljesebben kiütköztek. Volt ott egy hölgy, aki kutyákkal sétált fel és alá, akiről kiderült később, hogy ő a főszervező, akivel Zsombor lebeszélte a koncertet, és akire csókolom-mal köszönt, mert nem tudta ki ő. Szóval volt ez a hölgy és elérkezett az este folyamán, hogy szerződés aláírás, iratok kitöltése jött sorra, de már sötét volt. Viktor leült volna valami világosabb helyre, de a pad a sötétben jobban megfelelt a hölgynek:
- Figyelj, nem lenne jobb, ha bemennénk a sátorba?
- Nem, nem, itt jó lesz.
Viktor írogatott keservesen, meg fészkelődött, mikor pedig a hölgy írt volna jött a megsemmisülés:
- Hú de sötét van itt, alig látok!
Kábé ekkor érkezett a társasághoz N.Csabi, aki nem hallotta az előző beszélgetést és belekérdezett a sötétbe:
- Ne hülyéskedjetek már, láttok ti, nem kéne valami fény?
- De, az jó lenne! Valami fény kellene – így a hölgy, mire a fiúk a telefonok imbolygó fényét irányították a papírok fölé. Öt méterre a kivilágított sátortól…"

A bevezető mondatok teljes szövegkörnyezetben így hangzanak, a vákum honlapjáról: "Nagy érdeklődéssel mentem ki a Szabadidő Központba vasárnap délután, és nem csalódtam. Azok, akik szintén kilátogattak a Magyar Dal Napjára, talán egyetértenek velem abban, hogy Kecskemét világszínvonalú eseménynek adott otthont. Mondhatnánk, hogy a fellépők névsorát olvasva ez nem meglepő, és valóban nem is az, de az egynapos fesztivál minden szempontból rendben volt: a környezet szép, a hangulat családias, a sör hideg volt.
Az előadók hozták azt, amit várni lehetett tőlük. Szalóki Ági gyönyörűen énekelt, a Kerekes Band nyomta a Csángó Boogie-t, Herczku Ágnes is bebizonyította, hogy nem véletlenül tartják számon a legjobb népdalénekesek között, többek között a Balkan Fanatictól is ismert Ha te tudnád… című dallal. Ekkortájt sötétedett be, és a maroknyi lelkes közönség zöme már a színpad előtt ropta a táncot. A Besh o Drom hatalmas lendülettel zenélt, produkciójuk tényleg megállná a helyét bárhol a világon, és a lendületük rá is ragadt az eseményt záró Napra együttesre, akiket hallgatva kicsit az volt az ember érzése, mintha Steve Vai karambolozott volna a Hegedűs Együttessel. És ha már Hegedűs, a Naprában a húrokat a kecskeméti Hegedűs Máté húzta, imponáló virtuozitással.
Az egyetlen csalódást talán a Bíró Eszter Quintet okozta, nem azért, mintha nem kiváló zenészekből – és énekesnőből – állna a zenekar, hanem még egy zsúfolt fesztiválprogramban is kevés az egy előadótól a három szám. Szerencsére kárpótolt az a zenei élmény, amit ezalatt a három dal alatt kaptunk.
Van viszont egy szegmens, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az embernek, ha körülnézett, néha az volt az érzése, hogy egy nagyobb szabású kerti partyban vesz részt. Egyszerre háromszáz embernél többet soha nem láttam. Az egész országban – ahogy azt Nikola Parov, a Herczku Ágnessel és Bíró Eszterrel is fellépő kiváló zenész is epésen megjegyezte – egyedül Kecskeméten volt belépő az eseményre. Miközben hallgattam a jobbnál jobb koncerteket, arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha ezt nem háromszáz ember hallgatná, hanem mondjuk háromezer. Vagy még több. A Szabadidőközpont kapacitása lehetővé tenné. Kár, hogy egy ilyen jó kezdeményezés is végül csak a haszonszerzésről szólt, holott a rendezvény szellemiségével ez nem igazán volt összeegyeztethető. Viszont a megjelent közönség kulturált volt, a tíz órai zárást követően – majdnem – mindenki összeszedte és kidobta az üres üvegét, műanyag poharát.
Egészében nézve nagyon jól sikerült délután/este volt, nagyon várom a jövő szeptembert, hogy ismét ott lehessünk, remélem akkor már jóval többen."

Szabó Ádám képei

Tudósításunkkal igyekeztünk objektív képet festeni az eseményről. A véleményeket, meglátásokat, jobbító szándékú ötleteket a hozzászolásoknál várjuk.