Kecskemét, én így szeretlek!

Bor- és pálinkautca után sörfesztivál Kecskeméten. Kánaánban élnek a város alkoholfogyasztói már két hete. Kecskemét főterét első alkalommal népesítették be az aranyló nedűt kínálgató bódék és a megszomjazott vendégeket váró hangulatos padok és asztalok. Az eső áztatta borutca esetéből okulva a rendezők sátrakkal és ernyőkkel védett helyeket alakítottak ki a mulatozó vendégsereg védelmére. Az egyhangú esős időszak azonban a sörözni vágyókat sem kíméli. A meghirdetett nyitónapot a szervezők a folyamatos esőzések miatt két nappal elhalasztották. Ez azonban láthatóan senkinek nem szegte kedvét, mivel a csütörtöki első napon is már szinte teljesen megtelt a főtér, s persze köztük voltam én is.
Egyik kedves ismerősöm szerint egy férfi nagy dilemmába esik, ha választania kell a két fontos dolog között: sör vagy nő! A főtérre látogatóknak keddig nem kell ezen a kérdésen gondolkodniuk, hiszen van választék ott sörből is meg nőből is. Barátaimmal felmértük a terepet sörügyileg. A választék nagy része ismerős az itthoni boltok polcairól, de itt-ott megtalálható volt egy két különlegesség.  Ők ízletes, édes, barna sör mellett döntöttek, én világos, szűretlen búzasört kortyolgattam citromkarikával. Az italok mellett elmaradhatatlan a különböző kemencében sült finomságok. Rétesek és kenyérlángosok illata töltötte be a júniusi időhöz képest kicsit hűvösebb levegőt. Sátorral fedett padnál ültünk le és néztük a többieket.
Itt volt mindenki. Gyerekek, fiatalok, felnőttek és az idősebbek is, lányok fiúk, nénik és bácsik, a város klikkjeinek tagjai, emók és rapperek, rockerek és diszkósok, kutyákat sétáltató gazdák és gyerekeikkel játszó szülők. Beszélgető és nevetgélő embertömeg. Sok-sok különböző ember, de mindannyian egy helyre tartozók, mind kecskemétiek.