Választás 2010 Kecskemét - I. rész

Választási sorozatunkban a 2010-es országgyűlési választás indulói után a város korábbi választási eredményeit és a várható erőviszonyokat tekintjük át. Az első részben a magyar választási rendszert, majd a város politikai múltját mutatjuk be, ami befolyással van a jelen pártjainak erőviszonyaira is. Az ezt követő részekben az 1., majd a 2. számú választókerülettel foglalkozunk.

Választás 2010 mellékletünkben korábban már bemutattuk a képviselőjelöltségért induló embereket, a most következő cikksorozatban megpróbálkozunk a lehetetlennel: megbecsülni a kecskeméti eredményeket, bemutatni a választási rendszert, a kecskeméti erőviszonyokat.

Rövid történelmi áttekintés

Magyarországon 1848 óta működik népképviseleti alapú országgyűlés, ami a korábbi rendi alapon szerveződő országgyűléseket váltotta fel. Az akkor kialakított választási rendszer értelmében egyéni választókerületekből lehetett parlamenti mandátumot szerezni, és ez később a dualizmus idején sem változott. Bár a két világháború közötti időszakban már voltak olyan kerületek (Budapest kerületeiben, illetve több vidéki nagyvárosban, ahol titkosan lehetett szavazni szemben a vidéki nyílt szavazással) ahol nem egyéni jelöltekre, hanem pártlistákra adhatták voksaikat a választók, a mandátumok jelentős részéről továbbra is egyéni egy mandátumos választókerületekben született döntés.

A történelmi szempontból hagyományos választókerületi rendszert 1945-ben arányos választási rendszerrel váltották fel, ahol kizárólag pártlisták versenyeztek. E szisztéma szerint került megrendezésre az 1947-es csalások sorozatával megrendezett választás is. 1949-től már csak egyetlen párt jelöltjeire lehetett szavazni.

1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai során az új választási rendszer megalkotása meghatározó szerepet töltött be. Az MSZMP inkább egyéni választókerületekre épülő rendszert szeretett volna (1966-ban visszaállították az egyéni kerületeket, azonban ott továbbra is „egyindulós lóversenyeket” tartottak), ugyanis abban bízott, hogy helyi szinten ismert képviselői legyőzik az ellenzék többnyire ismeretlen jelöltjeit. Hasonlóan gondolkodtak az ellenzék képviselői is, akik inkább a listás rendszert preferálták. A kompromisszum végül egy úgynevezett vegyes választási rendszert eredményezett, ahol a választóknak két szavazatuk van. Egyiket az egyéni választókerület jelöltjeire adhatják, a másikat pedig valamelyik párt listájára.

A jelenlegi választási rendszer

A magyar választási rendszer az egyéni választókerületekre épül. A 176 kerület mindegyikében egy-egy képviselői hely szerezhető. Képviselőjelölt az lehet, aki a kerület választói közül legalább 750 személy ajánlását be tudja mutatni (ezek az úgynevezett kopogtatócédulák). Ha egy jelölt már az első fordulóban megszerzi a leadott szavazatok 50%-át plusz egyet, akkor kerületben eldőlt a választás, feltéve ha 50% felett volt a részvétel. Ha nincs abszolút győztes, akkor két héttel később az első három helyezett, illetve ha van további 15% feletti eredménnyel rendelkező jelölt akkor több mérkőzik meg. Ekkor már elég a relatív többség is a győzelemhez. Ha az első fordulóban 50% alatti volt a részvétel, akkor a második fordulóban minden jelölt újra indulhat.

Az ország további 20 területi listára (Budapest és a 19 megye) van osztva. Egy párt akkor állíthat területi listát, ha az adott megye (vagy Budapest) egyéni választókerületeinek egy negyedében, de legalább kettőben jelöltet tud állítani. A legalább kettő kitétel a kisebb megyék miatt szükséges, ugyanis Nógrád megyében 4, Heves, Komárom-Esztergom, Tolna, Vas és Zala megyékben 5 választókerület található. A listákra a második fordulóban már nem szavazunk, kivéve ha az első fordulóban a részvétel az adott megyében 50% alatt maradt. A területi listákon a pártokra leadott szavazatok alapján arányosan elosztva 152 képviselői helyet osztanak ki. Ezekből egy párt csak akkor részesülhet, ha országosan 5% feletti eredményt ért el. Azonban a választási rendszernek e két ága aránytalan a mandátumkiosztást tekintve. Az egyéni kerületekben, ha valaki egyetlen szavazattal többet szerez riválisánál, akkor az övé a mandátum, a vesztes szavazatai pedig elvesznének, ha nem létezne az országos lista.

Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyek legalább hét területi listával rendelkeznek. Erre nem lehet szavazni, hanem ide összesítik a vesztes egyéni kerületi jelöltek szavazatait, illetve a területi listákra leadott, de mandátumot nem eredményező szavazatokat. Az országos listáról további 58 parlamenti helyet osztanak ki. Így áll össze a 386 fős Országgyűlés.

Hajdú András cikksorozata