Interjú a Vizipók-csodapók, Mézga Géza és Dr. Bubó egyik életre keltőjével, Haui Józseffel

Vizipók-csodapók, Mézga Géza, Magyar Népmesék, Dr. Bubó történetén egy egész nemzedék nőtt fel. Talán érdemtelenül felejtjük el, vagy éppen meg sem tudjuk azoknak a művészeknek a neveit, akik munkáit nap, mint nap figyeltük a televízió képernyőin és nőttünk fel rajtuk. Ezek a művészek azok az illusztrátorok, grafikusok és animátorok, akik megelevenítették például Mézga Gézát és Paulát, Dr. Bubót és Ursulát vagy éppen Vízipókot.

Haui József

Haui József is egy ilyen kecskeméti művész, aki megtisztelt bennünket azzal, hogy a Kecskeméten.hu kérdéseire válaszolt.

- Mi, vagy ki motiválta Önt abban, hogy ezt a pályát választotta? Volt-e hasonló érdeklődésű a családban, akitől örökölhette tehetségét?
- Édesapám fiatal korában festegetett, makettezett, ügyes kezűnek tartották, kézügyességemet feltehetően tőle örököltem. A rajzfilmes pályára nem motivált a család, sőt, volt némi ellenállás is, mert kerámikusnak tanultam, és egy váratlan fordulattal jelentkeztem Kecskemétre rajzfilmesnek, - mindezt közvetlenül érettségi után.

- Milyen idős korban bontakozott ki Önben illetve a  környezetében, hogy tehetséges rajzoló?
- Rajzolni kiskoromtól szerettem, pedagógusaim az általános iskolában biztatták szüleimet, hogy művészeti iskolában tanuljak tovább. Mozipénztáros édesanyám révén a korosztályomhoz képest sokkal többször nézhettem rajzfilmeket, és már általános iskolásként eldöntöttem, hogy ha nagy leszek, én is ilyeneket akarok csinálni. Nekem ez jelentette a művészetet.

- Felnőttként mi volt az, ami továbbra is vonzotta Önt a rajzfilm világához?
- Nem éreztem ezt munkának, ez szórakozás volt számomra – eleinte… Szerencsésnek éreztem magamat, hogy a munkám egyben a hobbim is.

- A kecskeméti filmstúdiónál kezdte pályáját. Hogyan sikerült fiatalon a filmesek zárt körébe ajtót nyitnia. Meséljen erről az időszakról.
- Ez a kör 1973-ban már eléggé kialakult, de zártnak nem nevezhetném, hiszen velem egy időben is bekerült kolléga, utánam is vettek fel munkatársakat.
Ugyan rajzolni akartam, nem festeni, de mivel mindenkinek végig kellett járni a szamárlétrát, hogy megismerje a gyártási folyamatokat, - ezért nem bántam, festettem... ki... sokat...
Példátlan lelkesedéssel, de kevés gyakorlati haszonnal járt kifestői tevékenységem, inkább mennyiséget, mint minőséget produkáltam. Szerencsére viszonylag rövid idő alatt átkerültem a "másik szobába" (két szobából állt a műterem akkortájt), fázisrajzoló gyakornoknak.
Hát itt se fogadtak kitörő lelkesedéssel, a stúdió már több éve működött, kialakult hierarchiával, amire már akkor féltékenyen vigyáztak. Egy elefánt szertelenségével mindenbe beleugattam, volt képem belejavítani mások munkájába - véleményt nyilvánítani olyanokról, akiknek már "nevük" volt a szakmában. Hamarosan elkezdődött a csiszolásom... vezetői szinttől lefelé sokan próbálták kijelölni a helyemet... a sarokban...
Természetesen azért voltak olyanok is, akik befogadtak, akik okítottak, próbálták megértetni velem, mi is itt az ábra. Mai napig hálás vagyok ezermester operatőrünknek, Polyák Öcsinek.
Szakmai téren a legnagyobb segítséget egy stúdión belül végzett animációs tanfolyam jelentette, amelyet Gémes József vezetett. Látott bennem elég tehetséget és kitartást ahhoz, hogy - mindenki meglepetésére, beleértve magamat is - tervezői feladattal bízott meg.

Dr. Bubó

- Hogyan születik meg Önben egy rajzfilm karaktere?
- Sok töprengés, vita után alakul ki egy film adott figurájának karaktere, rengeteg vázlat kerül a szemétbe, amíg véglegesnek lesz tekinthető. Bár véglegesnek nem mondhatnám, hiszen a legismertebb figurák is változnak az évek során, közismert példa a Miki egér, vagy a mi Gusztáv sorozatunk címadó figurája.

- Meséljen arról a folyamatról, ami ott kezdődik, hogy Ön ceruzát és papírt ragad, elkezd rajzolni, illusztrálni, és ott fejeződik be, hogy mozgóképként láthatjuk viszont a televízió képernyőjén.
- Ajaj, ez egy nagyon hosszú és sokrétű gyártási folyamat, pusztán erről akár egy könyvet lehetne írni. Nekünk régen, harmincöt évvel ezelőtt így magyarázták: Tessék egy piramist elképzelni. Legfelül az író, rendező, tőle lejjebb segítőik, a dramaturg, művészeti tanács, gyártásvezető, - ők az első fázisban még csak előkészítői a filmnek.
Egy sorral lejjebb kezdődik azok szerepe, akik a tényleges rajzolásban részt vesznek, persze itt is létezik egy kis piramis: felül a mozdulattervezők, majd a kulcsrajzolók, és azok asszisztensei, a fázisrajzolók, - ez a csapat a film figuráinak mozgásáért felelős.
A képi világot, a környezetet, melyben a figurák mozognak, a hátteresek hozzák létre.
Hogy ne csak vonalfigurákat, hanem sok színnel kitöltött karaktereket láthatunk, az a kifestők munkáján múlik.
Az elkészített anyagot az operatőrök rögzítik, a vágók rakják sorrendbe, és az utómunka fontos része a zene.
(A szereplők hangját többnyire a film rajzolásának kezdete előtt rögzítik, hiszen a rajzolt figurák szájának követni kell a színészek beszédét.)
A piramis legalja az utómunka: a film a laboratóriumba kerül, az ottani munkák után sokszorosítják, eljuttatják a TV-be, mozikba, a megrendelő igényei szerint.

Gombóc Artúr, csak épp nem a saját helyén, hanem egy reklámfilmben

- A rajzfilmeken kívül sok mindennel foglalkozott még. Leírná röviden, hogy mik tartoznak ide?
- Rajzoltam képregényeket, illusztráltam több mint száz mesekönyvet, két tucat tankönyv illusztrációit készítettem el, rajzoltam különféle kiadványok grafikai anyagát, - rajzoltam óriásplakátot, dobozos puzzlet, gyereknyomdát, kifestőkönyvet, diafilmet, ABC mesekönyv-sorozatot a Vízipók figuráival, logopédiai kártyasorozatot, egy évtizedig rendszeresen illusztráltam a Dörmögő Dömötör magazinban, terveztem müzlis-dobozt, marticát, rendőrségi logót, gyerekpezsgő-címkét, dobozos üdítőkre figurákat, plüssfigurákhoz figuraterveket, rajzfilm-DVD-hez borítókat, - saját szórakozásomra kedvenc könyveimhez, kedvenc filmjeimhez borítókat…

- Melyik munkájára a legbüszkébb és miért?
- A legtöbb munkámat szívesen csináltam, a legemlékezetesebb és legidőállóbb azonban a Vízipók-Csodapók sorozat. 1976 óta folyamatosan a különböző TV-csatornák műsorán látható, nagyon sok országba eljutott – és azok a gyerekek akiknek, annak idején készítettük, ma már a saját gyerekeikkel együtt nézik az epizódokat.

Vizipók-csodapók

Vizipók-csodapók, Mézga Géza, Magyar Népmesék, Dr. Bubó történetén egy egész nemzedék nőtt fel. Milyen pozitív, akár negatív emlékek kötik Önt a mesékhez?
- A felsorolt filmekben rendezőként és animátorként is dolgoztam, lényegében lelkes hangulatú munkával készült mindegyik. Az utóélete azonban szinte mindegyiknek tartalmaz negatív eseményeket, legfőképp a Vízipóké, hisz ennek stúdión belüli méltatlan lenézése játszotta a fő szerepet abban, hogy 1987-ben elhagytam a stúdiót. Egyéb okok is keserítettek: elegem lett belőle, hogy saját filmötleteimet, sorozatterveimet sorra elutasították, majd később kollégáim, mint sajátjukat rendezhették meg.

- Végezetül, melyik volt a kedvenc meséje?
- Szabó Magda: Tündér Lala, holtversenyben Bálint Ágnes: Elvarázsolt egérkisasszony c. meséjével.

Köszönjük szépen az interjút!

Csoportkép - sok-sok rajzfilm és alkotója - valaha régen

Haui Józsefről a http://www.hajo.eoldal.hu címen lehet megtudni többet. A riporthoz használt képek is innen származnak.